Nem kis kihívás életben tartani egy 20 éves autót. Több ezer kilométeres távokat megtenni vele pedig még nagyobb kihívás. De talán ez adja az ilyen utak szépségét, izgalmát.
Halmozottan hátrányos helyzetben vagyok. Az autóm öreg, idén 2023-ban épp 20 éves. Sokan vannak akik úgy gondolják, hogy egy ilyen idős autóval csak a legközelebbi boltig szabad elindulni. Aki viszont megtudja, hogy az autóban Y22DTR motor van, az azt mondja, hogy még addig sem. Szintén gyakori vélemény, hogy ezeket az autókat el kell engedni! Igen. Ebben egyet értünk. De mi legyen helyette?!
Mégis…
2017-ben vettem az autót. Még ebben az évben elmentünk vele Olaszországba nyaralni, ahol Feleségemnek eszébe jutott, hogy régóta szeretné megnézni Párizst. A hazaúton „kis kitérővel” épp útba esett. Franciaországon keresztül jöttünk haza.
2018-ban már merészebbek voltunk. Ez volt az első komolyabb utunk ahol szó szerint, megkerültük az Adriai tengert. Végig mentünk Olaszországon (a csizma szárán) majd Olaszországból komppal áthajóztunk Korfu szigetére. Innen Görögországba, majd haza.
A következő években nem futottunk csak pár ezer km-es távokat. Covid, és egyéb korlátozások miatt többnyire Törökországba jártunk nyaralni. Felfedeztük Edirnét, és Rodostó szépségét ahol megőrizték azt a házat, ahol Rákóczi Ferenc élt száműzetésben. Csodálatos élmény Magyarként egy idegen országban azt látni, hogy ott megőrizték a Magyar történelem egy darabját.
2022 volt az az év, amikor egy újabb, hosszabb útra indultunk. Ekkor keltünk át először a Boszporuszon, vagyis hagytuk el Európát. Ez volt a legnagyobb utunk eddig, 5300 km Zafirával.
- - - - - - - -
A picit hosszúra sikerült bevezető után, ez történt 2023-ban:
Idén, 4-en utaztunk. Feleségem, lányom és kisfiam volt velem az úton. Csomagtartó megpakolva a nagyjából 2 hetesre tervezett útra. Pontos utitervünk nem volt. Előre csak Montenegróba foglaltam szállást, a folytatást így kedvünk szerint tudtuk alakítani. Montenegróba Bosznia-Hercegovinán keresztül érkeztünk meg. Az első fotón látható fahíd egy határátkelő. Ezen jutottunk át Bosznia-Hercegovinából, Montenegróba, azon belül is Ulcinjba. Ulcinj egy nagyon szép város, bár kissé zsúfolt. Itt a tengerpart homokos, és gyönyörű. Montenegróban a hivatalos fizetőeszköz az EURO, ehhez képest az árak még mérsékeltek. Utunk innen Albánián, és Görögországon keresztül Törökországba vezetett.
Törökország – Edirne, az örök kedvenc. Szuper szállodák, finom kaják, nyüzsgő piac, mindez olcsón. Dőzsöltünk, itt az autó is csak prémium üzemanyagot kapott. 37-40 TL körüli áron lehetett tankolni. Ottjártunkkor bankom a TL-t 12,50 ft-os áron váltotta. így kb 500 ft / liter áron tudtunk tankolni, átszámítva az összeget. Miután Edirnében töltöttünk 3 napot, Bulgária felé vettük az irányt. Ravdában sikerült 4 napra szállást foglalnom. Bulgáriában pazar ételek vártak, a tengerpart itt is gyönyörű, bár baromi zsúfolt. Kellemetlen meglepetés volt azonban, hogy Bulgáriában kevésbé elterjed még a kártyás fizetés. A legtöbb helyen, -így a szállodánkban is- csak készpénzzel lehetett fizetni. Bár bankautomata rengeteg van mindenhol, a készpénz felvétele idegen kártyáról jelentős többletköltséggel jár. Első gondoltra itt be is fejeztük volna a nyaralást, indultunk volna haza. Végül másképp döntöttünk. Irány vissza Törökország, Kappadókia. Az út során megálltunk pihenni a szokott helyünkön Edirnében, és ha már Isztambul mellett megyünk el, természetesen bementünk a történelmi jelentőségű városba is. Isztambul látványosságairól egy külön regényt lehetne írni. Egy gyönyörű nagyváros, pálmafákkal, zászlókkal, díszekkel, ahol parkolni szinte lehetetlen. Szerencsénk volt, találtunk parkolóhelyet ezért sétáltunk egyet a városban, és felkerestük az egyik legnagyobb, lehíresebb piacot. Brutális…
Isztambul városát elhagyva egy alagút szájához érkeztünk. Felette ASYA felirat. Nem véletlenül. Ez az alagút a tenger alatt fut, a Boszporusznál. Átmentünk a kb 12 km hosszú alagúton, ezzel elhagytuk Európát. Az alagút túlsó kijárata már Ázsia területén található. Irány Kappadókia. Kappadókia Törökország talán legszebb települése. Felette hőlégballonnal repülni pedig fantasztikus dolog. Ez a program a kora reggeli órákban kezdődik. Jöttek értünk a szállodához, kisbusszal vittek a felszállás helyszínére. Kaptunk reggelit, közben megnézhettük miként készítik fel a felemelkedéshez a ballont. Miután felemelkedtünk, a ballon kosarából csodálhattuk a napfelkeltét. Olyan látvány tárult elénk, amit eddig csak képeslapokon láthattunk. Kb 1 órát töltöttünk a levegőben, majd leszálltunk. Leszállás után egy rövid pezsgőzés, majd vissza vittek minket a szállásunkra. Miután ez is lekerült a bakancslistáról, elindultunk hazafelé.
Hazafelé az utazás már mindig egy picit unalmasabb, kissé monoton módon faljuk a kilométereket. Bár a táj gyönyörű, már csak rövidebb időre állunk meg kajálni, és egy-egy pici pihenőre. Szépen haladunk egészen a Szerb-Magyar határig. Itt „meglepetésként” óriási dugó várt minket. 4 órát araszoltunk előre. Délután van, 35 fok feletti hőmérséklet, amit a forró aszfaltról visszaverődő hő, tovább tudott fokozni. Már csak pár száz méterre vagyunk a Magyar határtól. Autó már órák óta alapjáraton ketyeg, klíma megy, hűti az utasteret. Unatkozom, ezért nekiálltam a facebookon a ZafiraKlub Hungary csoportba posztolni. Épp leírtam, hogy közel 6000 km után hiba nélkül, már majdnem otthon vagyunk, mikor az autó leállt.
- - - - - - - -
Hihetetlen, hogy egy-egy ilyen elszólás esetén, micsoda negatív „erők” tudnak megmozdulni. Pár perce megvettük a Magyar pályamatricát, megdicsérem a kocsit, ami szinte azonnal leáll. Hibakód olvasó van a kocsiban, kiolvasva a diagnózis: adagoló hiba. Vége az eddigi eseménytelen utazásnak.
Állunk a határátkelő előtt pár száz méterrel, előttünk, mellettünk, mögöttünk autók tengere. Mivel túl sok lehetőségünk nincs, haladni kell a kocsisorral, mi is lassan haladunk előre. Csak mi toljuk az autót… A határőrök mindkét oldalon nagyon segítőkészek voltak, lehetőségükhöz képest segítették a haladásunkat. Ha esetleg eljut hozzájuk, ezúton is köszönet Nekik! Így jutottunk át a Szerb-Magyar határon. A Magyar oldalon már várt a Fiam, akivel elvonattuk a Zafirát Kecskemétig. Leszereltem az adagoló elektronikát, és nekiálltam az interneten keresgélni, hogy ki az, aki villámgyorsan tudja javítani, vagy tudok tőle vásárolni egy másikat.
Így találtam rá Molnár Zsoltra, aki egy rövid telefonos egyeztetést követően vállalta a javítást. Kecelen dolgozik, (Kecskeméttől kb 60 km) így posta helyett személyesen vittem el az adagolóm elektronikáját javításra. Zsolt egy türelmes Srác… Több ezer km vezetés után, határon áttolt kocsival, az összes gondolattal az agyamban, fáradtan, tuti hogy nem én voltam a legkedvesebb ügyfele. Némi beszélgetés után, Zsolt nekiállt a javításnak. Gyakorlottan, rutinosan bontotta ki a vezérlőt, majd pár mérést végzett az alaplapon. Megkönnyebbültem, mikor azt mondta: javítható, holnapra kész! Valóban kész volt. Felszereltem az adagolóra az elektronikát, autó beindult, folytattuk az utunkat haza. Munkájára 1 év garanciát vállalt, a javítás dátuma felkerült az elektronika tetejére. Ha esetleg valaki így jár mint én, akár benzines, akár dízel vezérlőről van szó, keressétek bátran! Elérhetőséget ide kattintva találsz.
Bár az autó 2 nappal később ért haza, végül mindannyian szerencsésen hazaértünk. Végül pedig, pár fotó az útról:
